A hivatalok meg én
Most muszáj visszatérnem a már korábban jól kitárgyalt témához.
Gyeses anyukaként megtapasztalhattam, mennyire nem egyszerű bármit is elintézni a hivatalokban. Épp tegnap is volt egy körünk:(
Hogy túl tudjam tenni rajta magam a lehető leghamarabb, elővettem egy régebben kapott e-mailt.
Milyen jó, hogy többféle társasággal kapcsolatban vagyok:) Ha jól emlékszem, mindegyik listán megkaptam:)
Kicsit szebbé fogalmaztam, magyarosabbá.
Csak egy anya?
Egy nőtől, miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban, az adatfelvételt végző hölgy megkérdezte, hogy mi a nő jelenlegi foglalkozása.
A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
- Arra gondolok - magyarázta az irodai dolgozó - van-e munkája, vagy csak...
- Természeten van munkám! - csattant fel a nő. Anya vagyok.
- Nincs anya kategóriánk a foglalkozások között. A háztartásbeli fedi le ezt- mondta az adategyeztető segítőkészen.
A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
- Arra gondolok - magyarázta az irodai dolgozó - van-e munkája, vagy csak...
- Természeten van munkám! - csattant fel a nő. Anya vagyok.
- Nincs anya kategóriánk a foglalkozások között. A háztartásbeli fedi le ezt- mondta az adategyeztető segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt.
Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint amilyen a hivatali kikérdező vagy városi adatfelvevő :)
- Mi a foglalkozása? - kérdezte a nő.
Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam, nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:
-Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként.
A hivatalnok abbahagyta a munkát, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hall.
Megismételtem, lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
Megkérdezhetem - folytatta -, egész pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, magamat szinte kívülről hallva ezt válaszoltam:
- Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem?) laboratóriumban és terepen is (normálisan ezt mondtam volna, kinn és benn).
Dolgozom a felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?), és gyakran dolgozom 14 órát egy nap (inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz - fejeztem be.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam gyermekfejlesztési programunk új (6 hónapos) kísérleti modelljét, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára!
Hivatalos feljegyzés készült rólam, és egy, az emeberek által elfogadhatóbb foglalkozásról.
Micsoda pompás pálya!
Különösen ha van egy titulus az ajtón:
teheti pl. a nagymamákat senior kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a seniorok ellenőreivé?
Szerintem igen!
Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!
