Hányan vágyunk vajon vissza a hagyományos szerepekhez, az eredeti munkamegosztáshoz?
Ki ne emlékezne tanulmányaiból?
A régmúltban a férfiak vadásztak, a nők anyák voltak és társak a mindennapi munkában, biztosították a ruházatot, meleg ételt, tiszta otthont.
Nem emlékszem, szó esett-e arról, vajon a vadászat végeztével, hazaérve fáradtan mit tett a férfi.
Vajon csak a zsákmánnyal foglalkozott? Vagy a gyerekeinek mesét mondott? A már kölykök mellett, akik vele együtt portyáztak, foglalkozott-e a kicsikékkel?
A középkori szegény népek életéről talán több fogalmunk van. El tudjuk-e képzelni a nőket, amint a folyón mosnak? Vakulásig foltozzák azt a két darab ruhát, ami van. A gyerekeket nagyjából az utca neveli, meg a munka a földeken.
Aztán jönnek a női jogok. Szavazati, választó és a munkához való.
Kellett ez nelünk? Még több terhet a nyakunkba venni?
Amíg mi nők, könnyebben és gyorsabban próbálunk és tudunk ehhez alkalmazkodni, addig a férfiak megrekedtek. Amellett, hogy a nő dolgozik, ugyanannyit várnak tőle, mintha csak otthon lenne, főállású anyaként-régen így hívták, háztartásbeli.
Vajon hány család megy tönkre amiatt, hogy elvárják, a nő is dolgozzon, közben lássa el a családot, legyen közben ágyas is, a férj pedig nem veszi ki részét az otthoni teendőkből?
A nőnek ugyanannyi joga van a munkához és a szórakozáshoz, az egzisztenciához, mint a férfinek?
A férfi pedig kiveszi részét az otthoni napi teendőkből?
Mert felismeri, ha a gyerekei is ezt látják, és belenőve ők is elvégzik feladataikat, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, pihentebb anya, feleség él velük, értük.
Ami ugye egy családban nem elhanyagolható.
